Nevezetességek, látnivalók

A házat az azt építtető, és benne lakó családról nevezték el. Reneszánsz homlokzata tipikusan lengyel-szepesi stíluselemeket hordoz. Két ház összeépítésével nyerte el mai szerkezetét. Az épület sgraffito díszítését a tulajdonosok címerével, felirattal és keltezéssel a 20. század elején budapesti művészeti iskola növendékei készítették. A reneszánsz pártázatot ornamentika díszíti, az ablakok körül pedig emberi alakok láthatóak. Az épületben ma állami levéltár működik, itt őrzik pl. Szepes vármegye levéltárát, továbbá számos nemesi, és polgári család értékes irathagyatékát.

Cím: Námestie Majstra Pavla 7,  054 01 Levoča

Pál mester a gótika legnagyobb művészei közé tartozott. Lőcse környékén több szobrászati alkotását és metszetét hagyta az utókorra. A Múzeumban a szobrászmester életének, és művének tiszteletére állandó kiállítást rendeztek be.

A város egyik legismertebb látványossága a háromhajós, monumentális, gótikus templom. A templom több művészeti stílus jellegzetességét is magán viseli: a 13. század derekán román stílusban kezdték el építeni, majd átlépve a gótika korszakába, a korszak templomstílusának jegyében folytatták. A templom belsőtere különösen értékes, és egyedülálló gyűjteménye a középkori szakrális művészetnek. Leírhatatlan bőségű középkori művészeti emlék fogadja az épületbe belépő látogatót, ám a 14. századi falképsorozatok, reneszánsz márvány sírkövek és epitáfiumok; a gótikus kő szentségház, kovácsoltvas térrácsok, bronz keresztelőmedence és nemesfém kegytárgyak látványát is elhomályosítják a Mátyás király korabeli szárnyas oltárok. Mindennek csúcsa a 18 és fél méter magas, szárnyas-táblaképes Szűz Mária-főoltár, a Madonna, Szent Jakab és Szent János apostolok másfél életnagyságú szobrával. A lőcsei Pál mester és oltárfaragó műhelye által alkotott szobrok 1500 és 1517 között készültek, a világon páratlan magasságban és szépségben.

Mindez a csodálatos kulturális kincs 1993 óta az UNESCO Világörökségének része

Cím: Námestie Majstra Pavla 53, 054 01 Levoča      

Telefon: +421 907 521 673

http://www.chramsvjakuba.sk/

A lőcsei szégyenketrec 2014 júliusában nemcsak a szabadságról készítendő eredeti felvétel céljából, hanem magáért az élmény kedvéért is a nyilvánosság részére hozzáférhetővé vált.  A vasrudakból készült középkori pellengér, melyet paradox módon fém liliomok és szívek - a szerelem és ártatlanság jelképei díszítenek, a XVI. századból származik. A Városháza mellett, szilárd talapzaton áll. A ketrecben töltött idő a vétkes számára megaláztatást és tanulságot, az arra járók részére pedig elrettentést volt hivatott jelenteni. Ezért a büntetést vásárok idején, amikor a téren sok volt az ember, akkor hajtották végre. Az összegyűlt emberek az elítéltet általában a megvetés kifejezéseivel illették.     

A templom mellett a város másik jellegzetes épülete a tér közepén álló régi városháza, melyben egészen 1955-ig működött Lőcse város tanácsa. A mai épület elődje a 16. század közepén leégett, és ennek helyére, annak egyes részeit felhasználva építették fel az újat. Mai árkádsoros, erkélyes külsejét a 17. század első harmadában alakították ki, a tetőből kiemelkedő, díszes emelet pedig Schulek Frigyes tervei alapján a 19. század végén készült el. A külső falon látható 17. századi freskók latin felirattal az öt polgári erényt ábrázolják: a mértékletességet, az elővigyázatosságot, a derekasságot, türelmet és az igazságosságot. Az épület harangtornya a 17. század közepén készült, eredetileg reneszánsz tornyát pedig a 18. században barokkosították. A városházán jelenleg a Szepesi Múzeum várostörténeti kiállítását láthatjuk. Az első emeleti gótikus nagyterem ajtaján a monda szerint a Jókai Mór regényéből ismert lőcsei fehér asszonyt, Géczy Juliannát ismerhetjük fel. Az épület legszebb része a reneszánsz díszítésű, keresztgerendás mennyezetű tanácsterem, melynek falain Habsburg uralkodók és hajdani lőcsei polgármesterek arcképei láthatóak.

Lőcse délnyugati szögletében, a magas bástyafaltól védett, apró házak sorával szegélyezett téren található a város egyik legértékesebb műemléke, a minorita franciskánusok kolostortemploma és rendháza. A manapság alig látogatott épületegyüttest 1308-ban alapította Donch László gróf, szepesi várispán assisi Szent Ferenc kisebbik (minorita) rendje számára, Szent László király tiszteletére.

A kolostor épületei U alakot formáznak, egyhajós templom, melynek a hátsó részében található az orgona. A homlokzatot falfestmények díszítik, a hit, remény és szeretet szimbólumai.

Cím: Špitálska, 054 01 Lőcse

A templom a lőcsei Mária-hegyen található, amely már a 13. század elején zarándokhely volt, és Szlovákia legrégibb zarándokhelyének számít. A templom ősét a 13. század közepén emelték a szepességiek, köszönetképpen a tatár támadások túléléséért. 1984-ben II. János Pál pápa a templomnak a „Basilica minor” (kisebb bazilika) címet adományozta. A kegyhelyet minden év július másodikát követő vasárnap zarándokok látogatják többszázezren. Cím: Mariánska Hora 1840/1,  054 01 Lőcse

Az evangélikus templom a Lőcse főterének déli részén található. A 19. század első harmadában épült klasszicista stílusú, görög kereszt alakú épület. Megépítése után az új templomba vitték át a kiszolgált régi fatemplom valamennyi értékét, képeit, keresztjeit, és az orgonáját. Oltárképét - amely a tenger mellett sétáló Krisztust ábrázolja - Jozef Czauczik lőcsei festőművész készítette. Később, a 19. század végén a templom karzatán helyezték el a lőcsei evangélikus egyházi gazdag könyvtárát is. Cím: Námestie Majstra Pavla 3, Levoča, 054 01  Telefon: +421 53 451 37 63

Az emlékművet a branyiszkói győztes csata emlékére készítették, és 1873-ban avatták fel. Ötven évig állt a helyén, egy zászlót tartó férfialakot ábrázolt. 1919-ben a szlovákok ledöntötték az emlékművet, amelynek darabjait egy ideig a városi levéltárban őrizték. A szobor talapzata továbbra is a helyén maradt, és végül erre a talapzatra helyezték el 1949-ben a nyíltan magyarellenességéről híres Ľudovít Štúr szobrát; amely azóta is ott áll.

A megyeháza empire stílusban épült 1805 és 1831 között Povolny Antal építész tervei szerint. A történeti Magyarország legreprezentatívabb megyeházája volt, 1922-ig működött itt Szepes vármegye székhelye. Az épületet később is közigazgatási célra használták, jelenleg a járási hivatal működik benne.

A 4 ha kiterjedésével Közép-Európa egyik legnagyobb kiterjedésű várrom-együttese. 1993-ban a Szepesi várat és a közeli környék kulturális műemlékeit bejegyezték az UNESCO Világörökség jegyzékébe. A középkori vár építését egy mésztufa sziklán a 12. század elején kezdték. A vár legrégibb írásos említése 1120-ból származik. Kezdetben a korafeudális magyar állam északi határán határmenti erődként szolgált. Utána néhány évszázadra a szepesi főispán székhelyévé és ezáltal Szepes világi hatalmának fő központjává vált. A 15. század második felében a vár átalakításában érdemeket szerzett az új tulajdonos, Zápolyai István, aki itt reprezentációs nemesi lakhelyet akart létrehozni. A várban palotát, lovagtermet és Szent Erzsébet nevét viselő kápolnát épített. A várban született János fia is, aki később Magyarország királya lett.    A felső vár utolsó építkezési munkálatait a Thurzó és a Csáky családok irányították. 1780-ban a váregyüttes pusztító tűzvész áldozata lett és a Szepesi vár fokozatosan várrommá változott. A Szepesi várat a műemlékvédők mentették meg a teljes elpusztulástól, akik 1970-ben elkezdték a nem szilárd szikla-alapzat által veszélyeztetett várfalak és paloták technikailag bonyolult konzerválását. A váregyüttesben jelenleg a Szepesi múzeum (Spišské múzeum) vártörténelmi, középkori fegyvereket bemutató és a feudális igazságszolgáltatást ismertető kiállítása van elhelyezve.