A 4 ha kiterjedésével Közép-Európa egyik legnagyobb kiterjedésű várrom-együttese. 1993-ban a Szepesi várat és a közeli környék kulturális műemlékeit bejegyezték az UNESCO Világörökség jegyzékébe. A középkori vár építését egy mésztufa sziklán a 12. század elején kezdték. A vár legrégibb írásos említése 1120-ból származik. Kezdetben a korafeudális magyar állam északi határán határmenti erődként szolgált. Utána néhány évszázadra a szepesi főispán székhelyévé és ezáltal Szepes világi hatalmának fő központjává vált. A 15. század második felében a vár átalakításában érdemeket szerzett az új tulajdonos, Zápolyai István, aki itt reprezentációs nemesi lakhelyet akart létrehozni. A várban palotát, lovagtermet és Szent Erzsébet nevét viselő kápolnát épített. A várban született János fia is, aki később Magyarország királya lett.    A felső vár utolsó építkezési munkálatait a Thurzó és a Csáky családok irányították. 1780-ban a váregyüttes pusztító tűzvész áldozata lett és a Szepesi vár fokozatosan várrommá változott. A Szepesi várat a műemlékvédők mentették meg a teljes elpusztulástól, akik 1970-ben elkezdték a nem szilárd szikla-alapzat által veszélyeztetett várfalak és paloták technikailag bonyolult konzerválását. A váregyüttesben jelenleg a Szepesi múzeum (Spišské múzeum) vártörténelmi, középkori fegyvereket bemutató és a feudális igazságszolgáltatást ismertető kiállítása van elhelyezve.