Lőcse – A szepesség ékköve

Lőcse városa a Szepesség keleti részén, Eperjestől 40 km-re nyugatra, a Lőcse-patak völgyében található. Nevét is erről a patakról kapta, korábban az egykori Szepes vármegye székhelye, és legjelentősebb települése volt. A Felvidék egyik legszebb városaként szinte hiánytalanul fennmaradt középkori városfal öleli körbe gótikus és reneszánsz műemlékekkel teli óvárosát. Legfőbb látnivalója, a legértékesebb gótikus szárnyas oltárok tárháza a Szent Jakab-templom. A város főterét Szlovákia legszebb terei közt tartják számon, a gótikus templom mellett álló csodaszép gótikus városháza a város szimbóluma. A terület a Kr. e. 9. századtól már bizonyítottan lakott volt. A 12. században II. Géza magyar királyunk meghívására szász telepesek alapították meg a település ősét, amely hamar városi rangra emelkedett. Írásos említése először 1245-ből származik. A város rövid idő alatt a Szepességbe érkező német telepesek központja lett, és 1271-ben a szász városszövetség tartományi központjává kiáltották ki, majd a 14. század első harmadában elnyerte a szabad királyi városi rangot. Mivel a város aranykora a gótika és a reneszánsz idejére esett, ezért főleg e két irányzat emlékei gazdagították Lőcsét, amely a humanista kultúra egyik magyarországi központjává vált. A 16. században egy tűzvész a város jelentős részét elpusztította, amelynek sajnálatot eredményeként sok gótikus épület is odaveszett. A megújulás már a reneszánsz stílusában történt, ezért is lelhető fel ez a két stílus a város épületeiben. A Rákóczi vezette, és az 1848/49-es szabadságharcok idején is voltak összecsapások a település környékén, amelyet a 20. századi világégés követ. A trianoni békediktátum eredményeként elcsatolták Magyarországtól.

Lőcse (szlovákul: Levoča), ma Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásának székhelye.